A híresen szép, kék Adrián játszódik Dékány András páratlanul érdekes, izgalmas regénye. Az idő: az első világháború vége. ezekben a hónapokban esik meg a fiumei tengerészakadémia ifjú növendékeivel az a sok-sok kaland, utazás, csodálatos élmény, amely hivatott arra, hogy regénnyé formálva, a mai olvasó előtt is színes és hűséges képet fessen a tengerről, a hajókról, a tengerészek változatos életéről. Észre sem vesszük, képzeletben máris úgy járunk a tengeren, mint vérbeli hajósok - annál is inkább, mert a sok érdekes ábra és a regény végén a kis tengerészlexikon eligazít minden hajózási tudományban.

Labdarózsából ugyan nem lett bábfigura, mint Mazsolából, talán kevesebben is ismerik, pedig Bálint Ágnes mesehőse, az öreg kutya (rögtön az első történetből kiderül, miért Labdarózsa a neve) legalább annyira kedves és szerethető figura, mint a Futrinka utca lakói. A történet ezúttal egy nagy kertben játszódik, ahol Labdarózsa, Szidol cica, Baka kutya, tyúkanyó, no és persze a gyerekek, Barbara, Ádámka és Dóra-Réka együtt élnek. Felnőttekről nem esik szó ebben a mesében, itt a gyerekek és az állatok élik együtt mindennapi életüket: Barbara pogácsát süt Labdarózsával, Ádámka autóján elviszi vásárolni tyúkanyót, együtt próbálják megnyugtatni a síró kisbabát, a még járókás Dóra-Rékát. A bájos történeteket Reich Károly feledhetetlen illusztrációi díszítik.

– Komolytalan könyv vagy, mert a történelemből csak jelentéktelen kalandokat mutatsz. Néptömegek és kimagasló személyiségek helyett néhány kisember furfangoskodik végig. Pedig nagyobb tiszteletet érdemel a történelem. Ő az élet tanítómestere. – No hiszen, sok szépet tanultunk tőle! Csak nézz körül! – Illetlen tréfákat faragsz olyan helyzetekben, amelyek nem tűrik a humort. – Mindig szükség van a vidámságra. Igazi koldus az, akinek se nótája, se tréfája. Nemcsak észből és tudákosságból áll az ember, hanem szívből is meg jókedvből.
Szinte így vitázik ebben a könyvben a józan értelem és a komor háttér előtt játszódó vidám történet. A napóleoni háborúk szántotta Európa földjén magyarok keresik a szabadságot, hazájukat, a munkát és a szerelem boldogságát. A mese izgalmassága és a nyelv játékos szépsége teszi élvezetessé az író könyvét, amely csupa história és csupa kópéság.

A magyar ifjúság népszerű regényírójának, Dékány Andrásnak új regényében régi ismerőssel találkozunk. Monostory Balázs, „Kossuth Lajos tengerésze” újból színre lép. Ezúttal már a hontalanná lett negyvennyolcas magyarok világcsavargó életét éli. A bátor magyar tengerész a Távol-Keletre jut el, és elszegődik hajóskapitánynak egy klipperre. A múlt század végén, a gőzhajózás kezdetén még egyszer virágzásba lendült a szélhajtotta hajók építése. Akkor született meg minden idők legnagyszerűbb hajótípusa, a klipper, amely nemcsak szép hajó volt, hanem gyors is. Gyorsaságát a hatalmas népszerűségű klipperversenyek bizonyították, s e versenyek egyikének páratlan feszültségű, fordulatokban bővelkedő leírását olvashatjuk ennek az izgalmas regénynek lapjain.

A nagy sikerű Matrózok, hajók, kapitányok folytatása ez a kötet, az író tengerészregény-sorozatának második könyve. A rokonszenves, tudós hajóskapitány, Daniló bácsi, ezúttal az északi tengerekre vezeti cimboráit, ahol nemcsak a hideg széllel, viharokkal kell megbirkózniuk, hanem egy mindenre elszánt kalózbandával is. 1930-at ír a naptár. A modern kalózok már nem fekete lobogós vitorláson rohanják meg a békés hajókat, hanem csendben elvegyülnek a legénység között, s csak a kellő pillanatra várnak, hogy végrehajtsák tervüket.. Fegyverük már nem a kard, hanem a géppuska és az ekrazit. Kalózok, bálnák, tengerek képe villan fel előttünk e mindvégig lebilincselően izgalmas kötet lapjain. S közben kibontakozik egy régi hajóslegenda mai változata: az eltűnt Mary Celeste históriája.

Megint a tengeren és megint a vitorlák világában – ezúttal azonban jó száz évvel ezelőtti történet kerekedik Dékány András regényének lapjain. A magyar szabadságharc seregének – kevesen tudják – volt ugyanis egy valóságos tengeri hajója is . A tervbe vett, de soha meg nem valósult magyar tengeri flotta első egysége lett volna ez a hajó. Parancsnoka pedig – a regény főhőse – Monostory Balázs főhadnagy, aki a szabadságharc baljós fordulatai idején megszökteti vitorlását, hogy külön parancs, felsőbb jóváhagyás nélkül nekivágjon a tengereknek . A Kossuth Lajos tengerésze mindvégig izgalmas, fordulatos regény, amely méltóképpen sorakozik a szerző kalandos-hajós regényeihez.

Az író kedvenc hőse, Monostory Balázs új kalandokra indul, ám ezúttal nem a tengereket járja, hanem Mexikó belsejébe visz az útja. A múlt század végi Mexikó szabadságmozgalmainak sűrűjébe csöppenünk, megismerkedünk Benito Juarezzel, az indián származású népfelkelővel és sok tábornokával. Elkísérjük Monostoryt és régi bajtársait – akik a harcok közben ízig-vérig „mexikói” legényekké lettek – veszélyes, nagyszerű vállalkozásaikra, amelyekkel hozzásegítik Mexikó népét ahhoz, hogy véget vessenek Habsburg Miksa császárkodásának. Ám a kalandok is elfogynak egyszer, és hőseink még egy utolsó küzdelem után a győztesek és a tiszta ügyért harcolók büszke öntudattal térhetnek haza.

A tengerészélet legnépszerűbb írója ezúttal a hajózás történetének mindmáig eleven emlékű katasztrófáját, a Titanic óriás gőzös pusztulását választotta regénye tárgyául. Avatott kézzel, nagyszerű megjelenítő erővel írja le a hajó útját és a süllyedés éjszakájának szörnyű óráit, amikor a helytállás nagy próbájában végleg eldőlt, ki a bátor és ki a gyáva... S jóllehet a Titanic pusztulása óta két gyilkos világháború söpört végig az emberiségen, a nagy hajó neve mégis jelkép maradt: az esztelen virtuskodás és a gátlástalan versengés szomorú jelképe.

Coloradó álmos, poros városkájába, Florence-ba, a déli hőség kellős közepén egy fekete sombrerós, elegáns fiatalember lovagol be, arcán magabiztos mosollyal. A kisváros lakói alig hisznek a szemüknek: a fiúnak nincs más fegyvere, csak a lasszó. A hegyekben a rettegett és láthatatlan Ősz Ed rejtőzik bandájával, a környék rancherói a kapzsi Martin Lobbtól féltik a marháikat. Mit keres itt egy fegyvertelen ember? Az este sötétjében lövés dörren. Halott az elegáns lovas - gondolják a florence-iak, és még jobban behúzódnak házaikba. Valóban halott? Nincs senki már, aki megbosszulja a bátyja halálát? Akkor ki az a lovas, akinek mozdulatlan alakja feltűnik a Síró Squaw Hegyén, körötte csejen indiánok állnak? Ron Hogan, a magányos igazságkereső példája nyomán Florence megfélemlített lakói is harcba indulnak az igazságért.

Különös tüneményre figyelnek fel a gyöngyhalászok az argentin partok mellett, Buenos Aires közelében. Izmos fiatalember bukkan fel a tenger mélyéből a legváratlanabb pillanatokban, delfinháton lovagol, kagylótülköt fúj, halászhálókat szabdal szét gyémántkésével, halseregleteket szabadít ki, majd ismét eltűnik a hullámok közt. Szemtől szembe még nem látta senki. Mesék, legendák szövődnek köréje, alakját emberfölöttivé növeszti a babonás képzelgés, a róla szóló rémtörténetek azonban csak suttogva kelnek szárnyra. A tengerészek félősen rezzennek össze, néznek körül, ha róla esik szó, mintha attól tartanának, hogy a szörny kihallgatja őket. Ki ez a csodalény? Hogy került a tenger mélyébe? Igaz-e, hogy kopoltyúval lélegzik? Erre ad választ ez az érdekes kalandregény, amelynek új fordítása immár második kiadásban jut el fiatal olvasóink kezébe.

Ariel, így hívják könyvünk fiatal hősét. Nem szárnyakkal, nem is géppel repül. Egyszerűen elhatározza, hogy a levegőbe emelkedik., s lám máris ott lebeg a fák koronája fölött, hogy aztán a szó szoros értelmében az egyik kalandból a másikba repüljön. Mindez Indiában játszódik (jó ötven évvel ezelőtt, amikor India még Anglia gyarmata volt) olyan országokban, ahol a jógik, fakírok, mágusok tevékenykednek, vallási szekták toborozzák fanatikus híveiket. Ariel azonban nem "isteni csoda". Nagyon is emberi érdekekből tették őt képessé a repülésre egy tudományos kísérlet eredményeképpen. Sandra mesterei azonban nem sok hasznát látják: Ariel szabadságra vágyik, egyszerűen megszökik - kirepül az ablakon, s elkezdi fantasztikus kalandjait, amelyek során eldől majd: jó vagy gonosz célok érdekében használják-e fel különös képességét.

Amitől a gyerek biztos ráindul az olvasásra! Jókain, May Károlyon, Vernén nőttünk fel, gyerekeink mégis egyre gyakrabban ásítoznak rajtuk. Néha úgy érezzük, hogy kifakult a rézbőr, elavult a tengeralattjáró, elszédít a körmondat, de mégse szeretnénk, ha ma már csak varázslófiúkról lehetne olvasni. Nézzük a régi könyveinket a polcon, némelyiknek bizony lejárt a szavatossága, némelyik eltűnt a könyvesboltokból, csak agyonolvasott, szétesett köteteket találunk. A Kaland Könyvek sorozat lesz – reméljük – a recept arra, hogy ne azon mesterkedjünk, hogyan bírhatnánk rá a kisiskolásokat az olvasásra, hanem bátran kiabálhatunk: `Hányszor kell még mondanom, hogy tönkremegy a szemed, ha a paplan alatt olvasol!` Mert a gyerek olyan élvezettel falja a lapokat, mint akinek a kedvencét főzték.

Mesék, mondák, régi históriák kelnek életre ezeken a lapokon. Egyik vidám, a másik szomorkás, a harmadik meg oly titokzatos és izgalmas, akárcsak egy krimi. Egyben azonos valahány: hűen tükrözi a magyar nép mesélő kedvét, képzeletének gazdagságát. Az észak-magyarországi tájakat, nagyjából a Pesttől Zemplénig terjedő vidékeket járva, hosszú esztendők munkájával gyűjtötte össze Balogh Béni e kötet anyagát. Öreg nénikék, bácsikák meséit hallgatta nagy türelemmel, s bizony nemegyszer ő lett az, aki az utókornak megmentett egy-egy felejtésre ítélt történetet. A kötet külön érdekessége, hogy a szerzőnek nem is egyszer úttörők, iskolások is segítettek a gyűjtőmunkában...

Hallottatok már Csupaláb Csabáról? Hát a fiairól, a csodatizenegyről? Merthogy Csupaláb Csabának, a derék alsókukutyini parasztembernek éppen tizenegy fia született. Elhatározta hát – hogy futballcsapatot állít össze belőlük. A tizenegy fiú kemény és fáradhatatlan munkájának meg is lett az eredménye: valóságos csodacsapat, legyőzhetetlen, tizenegy vált belőlük. Nos, az ő mérkőzéseikről, kalandos és izgalmas portyáikról írt Eduard Báz.

Hallottatok már Csupaláb Csabáról? Hát a fiairól, a csodatizenegyről? Merthogy Csupaláb Csabának, a derék alsókukutyini parasztembernek éppen tizenegy fia született. Elhatározta hát - hogy futballcsapatot állít össze belőlük. A tizenegy fiú kemény és fáradhatatlan munkájának meg is lett az eredménye: valóságos csodacsapat, legyőzhetetlen, tizenegy vált belőlük. Nos, az ő mérkőzéseikről, kalandos és izgalmas portyáikról írt Eduard Báz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Stephanie különös egyiptomi nyakékre bukkan. Ám amint fölveszi, meglepő, ijesztő, dolgok történnek vele. Rejtélyes fekete macska követi mindenhová; egyik szeme zöld, a másik ragyogó kék! Ez még önmagában nem lenne rémisztő, de álmában egy gyönyörű macskanő is kísérteni kezdi. A titokzatos, kétszínű-szemű macska pedig “ajándékot” hoz: reggelre egy múmialábat talál az ágyában. Stephanie-nak és barátainak kell megfejtenie a Múmia titkát, még mielőtt Stephanie és barátai és az ősi egyiptomi átok újabb áldozatává válnának, amely elől pedig – úgy tűnik – nincs menekvés… Vagy mégis?

„Egek. mitévő legyek?” – így sóhajtott fel Neil Boyd atya az e címen a közelmúltban megjelent fergetegesen vidám könyvében, amikor nehéz helyzetekből kellett kivágnia magát. Mulatságos történeteinek sorát most ebben a kötetben folytatja. A biciklin közlekedő londoni ifjú káplán, meg az ócska tragacsát életveszélyesen vezető Duddleswell atya gyakran kerül „pácba”. Furcsa helyzetek, különc figurák okoznak gondot az atyáknak – meg kell oldaniuk az iskolai „szexuális felvilágosítás” ügyét, a dúsgazdag kleptomániás öreg hölgy lopott zoknijainak értékesítését, elhárítani a kertjében disznókat nevelő bukméker haragját. „Jó szívű rabló”, jámbor börtöntöltelék, gondozásra váró csecsemők és még sokan mások tűnnek fel a kedvesen vidám könyv lapján. A két pap emberszeretettel és találékonysággal minden nehézségen úrrá lesz… Olvasók pedig jókat nevethetnek hőseink és barátaik nem mindennapi kalandjain.

Kötetünk két szovjet tudományos-fantasztikus regényt foglal egybe. A Titánok útja a messzi jövőbe, a tudomány által meghódított, emberlakta bolygó-világba vezet el. Bátor kutatók űrrakétájára ülteti az olvasót, s távoli tejútrendszerek ismeretlen embereivel szembesíti. A másik regény, A fekete oszlop, egy földtani katasztrófa tudományos megfékezésének izgalmas történetét eleveníti meg, szinte filmszerű látványossággal. Mindkét történet ezernyi meglepetéssel, lélegzetelállító feszültséggel bilincseli le az olvasót, s ad közben képzeletmozgató rajzot a jövőről s a jövő lehetetlent nem ismerő hőseiről.

Furcsa, de így van! Ma sokkal többet tudunk arról, hogy mi van fölöttünk több száz kilométer magasban, mint arról, hogy mi van húsz-harminc kilométernyire alattunk.
A világ tudósai összefognak, s megpróbálják kifürkészni a Föld mélyének titkait. Erről az érdekes kísérletről olvashatunk ebben a tudományos-fantasztikus regényben. A fúró el is jut ötven kilométer mélységbe, de ott megreked. Nem mozdul se előre, se hátra. Végre egy napon a fúrórúd magától megindul, egyre gyorsabb ütemben jön visszafelé, s utolsó darabja után egy több méter átmérőjű, ismeretlen anyagú fekete oszlop emelkedik a magasba. Hetek múlva eléri az ionoszférát, a Föld és az ionoszféra között rövidzárlatot okoz, ezáltal a Földön minden test elveszti mágneses tulajdonságát. Nincs lehetőség villamosenergia-termelésre, s a kozmikus sugarak is egyre mélyebben hatolnak a Föld légkörébe. Pusztulás fenyegeti az emberiséget.
A tudósok tehetetlenek. Hiába próbálnak mintát az oszlopból, hogy elemezzék összetételét, semmilyen módszerrel sem sikerül. A Földön már mindenütt petróleumlámpa ég, az autók nem közlekednek. Sok-sok töprengés és kísérletezés után végre úgy látszik, sikerül megoldást találni, megmenekül az emberiség.

Hogyan találja föl magát Rudolf egy szál farmerban a középkorban? Ez a modern kamasz - egy szál frappáns Mark Twain ötlettel - ugyanis hirtelen belecsöppen az 1212. évi gyermek - kereszteshadjárat kellős közepébe. A holland írónő egy tizenéves szemével, az ő élményein keresztül láttatja a középkor számunkra már idegen világát, amelyben a vallás éppúgy alkalmat nyújt az aljasságra, szélhámosságra, mint nemes és önzetlen tettekre is. Az izgalmakban bővelkedő lendületes, és lebilincselő olvasmány már eddig meghódította majdnem egész Európát. Damokos Katalin fordításában és Viszt György rajzaival nálunk is méltán számíthat nagy közönségsikerre.

Frank és Isti, Lizi és Tinka testvérei halálra idegesítik húgaikat. Nem múlik el nap bosszankodás nélkül: pukkanó golyókat tesznek a szőnyeg alá, vagy testápolót kevernek Tinka samponjába. Senki és semmi nem érezheti magát biztonságban tőlük. Lizi és Tinka bosszút esküsznek. Végül is boszorkányok, nem igaz? Ideje, hogy kipróbálják a varázserejüket!

Ez a könyv - fantasztikus regény. A távoli jövőben játszódik, tudományos kérdései azonban már a mai embert is foglalkoztatják. A tengerek legértelmesebb élőlényei, az ún. játékos delfinek már az ókorban is kitűntek azzal, hogy különösképpen vonzódnak az emberhez. A mai kutatás felfedezte azt is, hogy sajátos delfin-nyelven társalognak egymás között. Ettől már csak egyetlen lépés, hogy az emberi nyelvet és a delfin-beszédet oda és vissza lefordíthassuk. Ezzel foglalkozik Kazan professzor, a regény orosz származású tudósa, és a kutatás eredményeit használja fel páratlanul izgalmas tengeri utazása során a regény sok kalandot megért ifjú hőse.